Élete
Ábrahám az Ur nevezetű városban született, Babilóniában. Kisgyerekként az édesapjával, Táréval, és két fiútestvérével, Náhorral és Háránnal élt, valamint a többi családtagjával.
Mindig azon tűnődött, hogy ki lehet a világ teremtője. Így egyik nap az apjához fordult, és rákérdezett. Táré egy olyan üzletben dolgozott, amelyben bálványszobrokat árultak, a kérdést hallván leemelt a polcról egy szobrocskát, és azt mondta Ábrahámnak, hogy ez teremtette a világot. Természetesen nem hitte ezt el az apjának, és így elment a nagybátyjához, hogy tőle is megkérdezze. Ő azt felelte, hogy a hold és a csillagok teremtették a világot. Ábrahám nem volt egészen biztos abban, hogy ez igaz, de az ötlött fel benne, hogy léteznie kell egy mennyei mindenhatónak, aki a világot teremtette… Isten.
Isten megjelent Ábrahámnak, és két ígéretet tett neki , azzal a feltétellel, hogy elfogadja őt egyetlen létező istenként. Az egyik ígéret az volt, hogy Ő mindenkit meg fog átkozni, aki Ábrahámot megátkozza, és mindenkit meg fog áldani, aki őt megáldja. A másik ígéret az volt, hogy amennyiben Ábrahám útra kel Kánaán földjére, hogy ott aztán letelepedjen, akkor utódaiból egy híres nemzet válik: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (Ter 12:1–3)
Ennek megfelelően Ábrahám hosszú és nehéz utat tett meg követőivel együtt, megérkezésük után viszont jó megélhetőséget találtak. A nép a „héber” nevet adta Ábrahámnak, melynek jelentése ’az ember a folyó túloldaláról’.
Ettől kezdve boldog házasságban élt a gyönyörű, Sára nevezetű feleségével. Egyszer nagy éhínség támadt Kánaánban, és el kellett hagyják ezt a vidéket ahhoz, hogy életben maradhassanak. Délre, Egyiptomba vándoroltak.
Mielőtt Egyiptom határához értek volna, Ábrahám megkérte Sárát, hogy mondja azt a fáraónak, hogy ők testvérek, mivel Sára nagyon szép, és bizonyára elrabolnák, őt pedig megölnék. Sára úgy tett, ahogy férje kérte, és így hosszú ideig Egyiptomban maradhattak. A fáraó időközben elvette Sárát feleségül, Isten pedig a házasságtörés emiatt csapásokkal súlytotta egész Egyiptomot. De egyik nap a fáraó rájött, hogy Ábrahám és Sára nem testvérek, hanem férj és feleség. Nagyon dühös lett, és azonnal kiűzette őket Egyiptomból.
Ábrahám sok éve vágyott egy gyermekre. Azt gondolták, hogy Sára meddő, és sohasem lehet gyermekük, így nagyon szomorúak voltak. Mivel mindkettőjük nagyon szeretett volna gyermeket, Sára azt tanácsolta férjének, hogy feküdjön a szolgájuk, Hágár mellé. Így született meg Izmáel. Hágár le kellett volna mondjon a gyerekről, és oda kellett volna adja Ábrahámnak és Sárának, hogy ők neveljék fel, mint a saját fiukat. De Hágár megszökött Izmáellel. Pár nap után mégis visszatért, mert tudta, hogy nem tudná egyedül felnevelni őt. Így Hágár megígérte, hogy a gyereket nekik ajándékozza. Végül Ábrahám álma mégis beteljesedett, 86 éves korára gyermeke született.
Isten újabb ígéretet tett Ábrahámnak, felfedve neki 99 éves korában, hogy lehet saját gyermekük Sárával. Egy nap egy ember a sátra bejáratánál ételt kért Ábrahámtól. Ő jólelkű lévén, adott enni a kérőnek. A vándor ekkor azt mondta Ábrahámnak, hogy egy év múlva megint el fog jönni, és akkora ismét születik egy fia. Sára a szomszéd szobából hallotta a beszélgetést, és felnevetett, hiszen nem tartotta lehetségesnek, hogy ilyen idős korban gyereket szüljön. Mégis, egy év múlva, mikor a vándor visszatért, a jóslata beteljesedett, Ábrahámnak és Sárának gyermeke született. Izsáknak nevezték el, nevének jelentése ’nevetés’, mely Sára felnevetésére utal.
Ábrahám vágyakozása egy gyermek után pont olyan erős volt, mint az Isten létezésébe vetett hite, és bármit megtett, hogy ezt bizonyítsa is. Egyik nap Isten szólt hozzá, és azt parancsolta neki, hogy menjen fel a hegycsúcsra, és hitét bizonyítandó áldozza fel a fiát, Izsákot . Habár nehéz szívvel, de felkészült rá, hogy teljesítse, amit Isten kért tőle. Vitt magával tüzelőfát és oltárt, mindazt, ami a fia feláldozásához szükséges. Izsák a csomagok alapján sejtette, hogy áldozat bemutatására készülnek, mégsem értette, mi történik, megkérdezte hát az apját, hogy hol van az áldozati állat. Nem tudta, hogy az apjának nem egy bárányt kell feláldoznia. Ábrahám azt mondta Izsáknak, hogy Isten majd gondoskodik áldozati bárányról – nem akarta elárulni, hogy ő lenne az áldozat. Pillanatok voltak hátra csupán, amikor Isten angyala megjelent Ábrahámnak, és arra utasította, hogy ne ölje meg fiát, helyette az Isten által küldött kost áldozza fel.
Ábrahám engedelmeskedett volna Isten parancsának, Aki azonban felfedte előtte, hogy nem kívánta tőle saját fia feláldozását, csak a hitét és a Belé vetett bizalmát akarta próbára tenni. Ábrahám megkönnyebbült, hogy nem kellett feláldoznia a fiát, akire olyan régóta vágyott.
Közös eredet
Ábrahám és az ő fia, Izsák, és Izsák fia, Jákób voltak a három pátriárka. A pátriárka a megalapítója egy bizonyos vallásnak. Ábrahám volt az első zsidó és a judaizmus, a zsidó vallás megalapítója.
Az arabok Izmáelt, Ábrahám idősebbik fiát tekintik felmenőjüknek, így Izrael és Arábia törzsei, akik örök konfliktusban voltak egymással, Izsák és Izmáel leszármazottai, és közös a felmenőjük Ábrahám személyében. Ábrahám próféta és Izmáel építették az iszlám legszentebb helyét, a kocka alakú mecsetet Mekka belvárosában, a Kábát.