Élete
Konfuciusz i.e. 551-ben született Kínában, Lu államában, és ott is halt meg. Háromévesen elvesztette az apját, édesanyja egyedül nevelte fel igen nehéz körülmények között. Kiskorában nagy örömmel utánozta az áldozati szokásokat. Tizenkilenc évesen megházasodott, egy fia és két leánya született. Egy nemes család szolgálatába állt, ő lett a birtok és az állatok fő felügyelője.
Harminckét éves korában az ősi szokásokat, szertartásokat tanította egy tanácsos fiainak. Egy év múlva a birodalmi fővárosba, Lo-yangba ment, hogy tanulmányozza a Chou birodalom szokásait és hagyományait. Ezt a birodalmat abban az időben számos, különböző méretű, háborúskodó állam összessége alkotta. A főváros volt az egyedüli vallásos központ. Úgy tartják, Konfuciusz ez alkalommal találkozott Lao-cével.
Ötvenegy évesen Lu állam igazságügyi minisztere, majd kormányfője lett. Hála Konfuciusz segítségének, a fejedelem egyre nagyobb hatalomra tett szert, úrrá lett a nemességen, és a birodalom virágzásnak indult.
Négy év kitűnő aktivitás után, Konfuciusznak kényszerből le kellett mondania funkciójáról. Elhagyta az országot, de utazását meg-meg szakította annak reményében, hogy visszahívják.
Körülbelül tizenkét évig vándorolt, egészen hatvannyolc éves koráig. Államból államba utazott abban reménykedve, hogy valahol lehetősége adatik államigazgatási elveit alkalmazni. Ezen évek alatt végig kitartott politikai elhivatottsága mellett. Hatvannyolc évesen hazatért szülőhazájába. Egy versében megírta, hogy kilenc tartományt járt végig, még sincs lehetősége arra, hogy céljait megvalósítsa: az emberek vakok, az évek pedig gyorsan telnek. Utolsó esztendőit csendben töltötte Lu államában. Nem vállalt többé magára államvezetést.
Az ember természete
Az ember természetét jen-nek nevezik. A jen szó ugyanakkor emberiességet és erényt is jelent. Az ember természete ambivalens: egyrészt olyan, amilyen és amilyennek lennie kellene, másrészt változó létezésének többféleségéből adódóan folyamatosan alakuló. „Egy ember emberré kell váljon. Az ember nem hasonló az állatokhoz, melyek olyanok amilyenek, életüket ösztöneik vezérlik, és tudat nélküliek. Az ember létezése önnön feladat. Az emberek mozgalmasan, közösen, kötelességüket végezve alakítják egymás életét túllépve az ösztönök szintjén.”
„Az ember természetétől fogva jó. Csak az tud igazából szeretni és utálni, aki a jenben él. A jen mindent átölel, nem egy erény, hanem az összes erény lényege. Megnyilvánulásait meg lehet nevezni, ilyen például a jámborság, bölcsesség, igazságosság. Ami a bölcs szeme előtt áll: a kötelesség; ami a közönséges ember szeme előtt áll: a haszon.”
A közép mozdulatlansága
„Mivel a legbelsőt felfedtem, és minden a forrásnál dől el, a legnagyobb figyelmet a megfontoltságra és a középre kell szentelni: a titoknál semmi sem nyilvánvalóbb, a legelrejtettebb a legvilágosabb; ezért a nemes ember csak önmagára figyel.”
Az emberiség megváltása abban áll, hogy „a tudás befolyásolja a valóságot”. Vagyis, ami igaz belül, formát ölt kívül.
Az igazságot és a valóságot lehetetlen egy kijelentésben megfogalmazni. Konfuciusznak nem voltak előítéletei, nem volt önfejű. Szerinte a nemes ember nem akar elérni semmit, és nem is ellenez dolgokat. Fenntartja az igazságot, megtartja nyíltságát. Amikor nem ért valamit, hallgat. Határozott, de nem makacs, magabiztos, de nem öntelt.
Örök értékek
Konfuciusz különbséget tesz jó és rossz között; követendő és elkerülendő eseményekre egyaránt hoz fel példákat. A tanulás és a tanítás alapvető probléma. A tanulás célja a hasznosságán van. „Ha egy ember kívülről tudja az Ódák könyvének mind a háromszáz fejezetét, és ráadásul államvezetéssel is foglalkozik, de képtelen elvégezni kötelességét, vagy ha külföldre küldik követként, és képtelen magától döntéseket hozni, mire való a tudása?”
A viselkedés és a zene is alapvető, hisz arra szolgálnak, hogy formálják az ember természetét.
Li – Az erény útja
A rendet a szertartások (li) tartják fenn. Egy nemzetet csakis szertartásokra alapozva lehet vezetni, és nem tudással.
A szertartások képezik mindennek a szellemiségét. Csak a közösségek erényessége révén válhat az egyén emberré. Az erényesség különböző formái a helyes gondolkodásmódot szolgálják. A becsületesség, az emberszeretet, a tisztelet vagy az őszinteség alapján az egyén univerzálissá válik, ezen tulajdonságok lényének részévé válnak, és nem megszorításként hatnak rá.
Konfúciusz mester látásmódja kihatott az egész kínai kultúrára, átölelte a dharmát. Ő volt az, aki elősegítette a helyes előrehaladást, előírta a megfelelő viselkedésmódot a különféle helyzetekben; feltárta a házasság, születés, halál és temetés szertartásait; megfogalmazta a kormányzás szabályait; valamint megalapozta a munkabeli, családi, papsági és udvarbeli szokásokat.
Igazgatás
Az állami igazgatás befolyásolja az emberek életét, így mindenki kapcsolatban áll vele, és mindenkire hatással van. Konfuciusz különbséget tesz a cselekvés és a fejlődés között. Jó kormányzás csak egy olyan társadalomban lehetséges, amit a li formál, a kellemes zene és a helyes viszony az emberek között. Ezen feltételek teljesülése fejlődéshez vezet. Cselekvéssel ezt nem lehet elérni, viszont lehet táplálni a folyamatot, vagy gátat szabni annak.
A törvények az igazgatás eszközeit képezik. A betartatásuk eredményessége mégis korlátolt, így valójában ártalmasak.
A példamutatás jobb a törvénykezésnél. Ahol a törvények irányítanak, az emberek valójában csak a büntetés elkerülésére törekszenek. Ahol a példamutatás vezérel, az emberekben jó eséllyel alakulhat ki szégyenérzet, és ennek következtében megpróbálják tökéletesíteni magukat. Amikor valaki a törvényekhez fordul, azt jelenti, valami nincs rendben. „Ha panaszokat hallok, nem vagyok jobb senkinél. Azzal törődöm, hogy panasz ne is szülessen.”
A jó kormányzásnak három alapfeltétele van: az elégséges élelem, a megfelelő méretű hadsereg és az emberek közötti bizalom. Igazgatás nem létezhet bizalom nélkül. Ha az emberekből hiányzik a bizalom, a kormányzás bármely formája lehetetlenné válik. „Ha a népet rendeletekkel kormányozzák és büntetésekkel tartják féken, akkor ki fogja játszani (a büntetést), de a szégyent nem fogja ismerni. Ha az erénnyel (tö) kormányozzák és a szertartásokkal tartják féken, akkor ismerni fogja a szégyent és mindig egyenes lesz. ”
Az államvezetés kialakításánál a vezetőség nem követelhet bizalmat senkitől. A bizalomnak spontánul kell kifejlődnie. A jó kormányzás egyik legfontosabb vezérelve az kell legyen, hogy „az embereket sikeressé, kedvezővé tegye.” A másik alapvető dolog pedig az, hogy oktassa őket.
A nemes ember
A nemes ember (csun-cu) eszményképében ötvöződik minden jóság, igazság és szépség. Azonban a nemes ember nem egy szent. A szentek szentként születnek, míg a nemes ember önmagát tökéletesíti azzá, ami. „Az égi birtokolja az igazságot, az igazság keresése pedig az emberek útja. Aki birtokolja az igazságot, helyesen cselekszik, szenvedés és fondorlatok nélkül válik sikeressé. Aki az igazságot keresi, a jót választja, és ahhoz tartja magát.” A nemes ember mindent megvizsgál, kritikusan kérdezősködik, mérlegeli az igazságot, és annak megfelelően cselekszik. „Lehet, hogy másoknak egyből sikerül, nekem csak tizedjére; lehet másoknak tizedjére sikerül, és nekem csak századjára. Aki ilyen mértékben kitartó, legyen az bolondos, józanná válik, legyen az gyenge, megerősödik.”
Konfuciusz a nemes ember tulajdonságait, viselkedését, gondolkodásmódját ellentétbe állítja a közönséges emberével.
A nemes ember csendes és nyugodt, a közönséges ember állandóan aggódik. A nemes előzékeny és nem otromba; a közönséges ember ennek az ellentéte. A nemes ember méltóságteljes, a közönséges viszont tudatlan és méltóság nélküli. A nemes ember rendületlen a szorongások közepette, míg a közönséges ember elveszíti önuralmát.
Konfuciusz nagy hangsúlyt fektetett a személyiség tökéletesítésére, az őszinteség gyakorlására és a helyes életvitel betartására. Azt tanácsolta az embereknek, hogy elsősorban a személyiségüket formálják tisztává, hisz ennek értéke felbecsülhetetlen, és ez a legnagyobb erény mind közül.
Konfuciusz szerint az ember természeténél fogva jó. A szentek és a remeték például magukban hordozzák a jóság tökéletességét. Minden embernek feladata az erényes életvitel gyakorlása és önmaga természetének tökéletesítése. Mindenkinek őszintén és igazságosan kellene teljesítenie a kötelességeit. Aki megfelelően alakított személyiséggel és kiváló erényekkel rendelkezik, az inkább nemes természetű mintsem emberi. A nemes ember az erénybe kapaszkodik, a közönséges ember pedig az anyagias kényelemhez ragaszkodik. A nemes ember igazságos, a közönséges elismerést vár el és tiszteletet követel. A nemes ember méltóságteljes, nagylelkű és alázatos, míg a közönséges zsugori, öntelt, és tisztességtelen.
Idézetek
Az erény pedig nem maradhat egyedül, biztosan társra talál.
Amit a nemes ember keres, az önmagában van; amit azonban a közönséges ember keres, másokban van.
Sose búsuljatok, hogy az emberek nem ismernek benneteket; azon búsuljatok, hogy ti nem ismeritek az embereket.
Csak a legokosabb és a legbutább ember nem változik.
Érjétek el, hogy a becsületesség jobban kifizetődjék, mint a lopás, és akkor nem lesz lopás.
Az élet valójában egyszerű, csak mi ragaszkodunk hozzá, hogy bonyolulttá tegyük.
Gyakran egész nap nem ettem, s egész éjszaka nem aludtam, hogy gondolkozzak. Nem használt, tanulni jobb.
Kevesen vannak, akik azért vesztettek valamit, mert lemondtak róla.
Ami a bölcs szeme előtt áll: a kötelesség; ami a közönséges ember szeme előtt áll: a haszon.
Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg.
Aki saját erőből önmagának urává válik, az olyan, mint a sarkcsillag: mozdulatlan, és a világmindenség körülötte kering.