Oldal kiválasztása

Shri Mataji nevének jelentése: Nagy Anya.

Sahaja Jógáról 1970 második felétől beszélhetünk, miután Shri Mataji megnyitotta kollektív szinten a Sahasrara (korona) chakrát. Ennek gyakorlati jelentősége abban áll, hogy aki tiszta szívből vágyik az önmegvalósulás megtapasztalására, ezt el is érheti. Az önmegvalósulás pedig nem más, mint a szunnyadó állapotban bennünk levő Kundalini energia feléledése, mely eljutván a Sahasrara-ig, kapcsolatot teremt a mindent átható univerzális erővel. Ezt a kapcsolatot nevezik jógának. A Sahaja Jóga kifejezés másik tagja, a sahaja, spontánt jelent, vagyis az említett kapcsolatlétesítési folyamat bármilyen erőfeszítés vagy veszély nélkül történik. Ezt a mindent átható isteni erőt a különböző vallásokban illetve kultúrákban eltérő módon hívták: Szentlélek, Ruah, Shekina, Paramchaitanya, Tao, Univerzális Ki. Megjelenését hűvös szellőként jellemezték.

 

A Kundalini a bennünk levő Tiszta Vágy. Nem ajánlatos erőltetni, sem irányítani, csak hagyni, hogy megnyilvánuljon (az anyai szeretethez hasonlóan). A Kundalini-t a különböző népek szintén más-más megnevezésekkel illették: Chi, Ki, Prana, Fluidum.

 

Shri Mataji kezdetben hat embert részesített az önmegvalósulásban, így indult a Sahaja Jóga; később tömegesen, egyszerre akár több ezeren is megtapasztalhatták ezt. Azt a személyt, aki mint spirituális tanító, vezető vagy mester lehetővé teszi a kereső számára az önmegvalósulást, az indiai kultúrában Gurunak nevezik. Napjainkban elég sok Guru fordul meg a világ számos táján, közülük néhányan hamis Guruk, akik trükköket villogtatnak, pénzkicsalással foglalkoznak, részigazságokat jelentenek ki, de sok esetben ezek az emberek nem érték el az önmegvalósulást. Csak az önmegvalósulással rendelkezők képesek az önmegvalósulás lehetőségét nyújtani másoknak is, de ez nem jelenti azt, hogy az önmegvalósulás bekövetkezése Guruvá tesz. Shri Mataji vágya nemcsak az, hogy az egész emberiség részesüljön az önmegvalósulásban és spirituálisan fejlődjön, hanem az, hogy mindenki váljon a saját mesterévé, ismerje meg mi jó számára, mi az, ami káros, és hogyan segíthet másokon. Ezt csak meditációval lehet megtapasztalni és elérni, mivel maga után vonja a személyiség felfogását és formálását, melynek alapja a különböző dolgokhoz és eseményekhez való megváltozott hozzáállás – mindezt könyvekből nem lehet elsajátítani.

 

A következő részletek Shri Mataji 2000-ben tartott beszédéből származnak. A helyszín az olaszországi Cabella Ligure volt.

 

Változás

 

Az egyetlen dolog, amit a Guru tesz az az, hogy tudatosítja bennetek az önismeretet, a felsőbbrendűséget. Mindenkiben ott lakozik a tiszta lélek, ezért a spiritualitás is jelen van bennetek. Semmit sem kell kívülről elérni. De mielőtt ezt felfognátok, tudatlanságban éltek. Ebben a tudatlanságban fogalmatok nincs, milyen kincset hordoztok magatokban. A Guru dolga nem más, mint az, hogy ráébresszen benneteket arra, kik is vagytok valójában…

Ahhoz hogy megismerjétek Istent, előbb meg kell ismernetek önmagatok. Nagyon fontos, hogy megismerd önmagad, aztán Istent is megismered. A tudásnak el kell jönnie, a Guru pedig segít az önismeretben. Ugyanakkor nektek kell rájönnötök arra, hogy amit a Guru mond, az igaz, vagy hamis, másképp illúzióba eshettek…

Az önelemző személyisége fokozatosan változik. Elsősorban az agresszív, a mérges, az énközpontú kedvessé, szelíddé változik. A félősek és ijedékenyek félelem nélküliekké lesznek. Ebben a szakaszban nincs félelmetek, és megbizonyosodtok arról, hogy jó úton haladtok. Nem hoznak ki könnyen a sodrotokból. Legalább odáig kell fejlődnötök, amíg meditációban megérzitek, mi a gond bennetek…

Amikor felfedezitek önmagatokat, beléptek a bhakti (odaadás) birodalmába, kellemes személlyé váltok, nem beszéltek túl sokat, nem sértetek meg másokat, és megértőkké lesztek. Fel kell figyelnetek arra, hogyan viselkedtek másokkal. Ekkor a figyelmetek magatokról másokra irányul, és tudatosul bennetek a viszonyulásmódotok mások irányában, hogy miként szerettek, mekkora bennetek az együttérzés. Megértitek, hogyan szerethettek valakit úgy, hogy ne legyenek elvárásaitok vele szemben: csak lelkesedtek érte, meghallgatjátok, bármit megtennétek érte – ezt a fajta szeretetet odaadásnak is nevezik. Ez önmagában csak szeretet. Az odaadás nem más mint szeretet, és ez a fajta szeretet nagy örömmel tölt el. Amikor a bhakti megjelenik, az átadás is jelen van, és ti csak belecsöppentek. Az összes rossz tulajdonságaitokat és gondjaitokat megértitek, és megoldjátok őket. Most, ha ugyanilyen gondokkal rendelkező emberekkel találkoztok, próbáljátok meg őket szeretetből elfogadni. Képesek vagytok megbocsátani nekik erőszakoskodás/erőfeszítés(?) nélkül.”

A Gururól

 

… mivel semmi nem zavarja meg őket (a Gurukat), és nem is sérti meg őket, örömüket csak az odaadásban lelik, odaadásukban a Gurunak és odaadásukban Istennek. Ebben az odaadásban nagyon szép verseket írhatnak, elkezdhetnek táncolni, énekelni, mivel a béke bennük lakozik, és saját maguknak örülnek. Amikor egyedül vannak, tulajdonképpen nincsenek is egyedül, maguknak örülnek. Tudják, hogy egyek vagyunk az istenivel, és az isteni áldás jelen van.

Egy másik jellemzőjük, hogy sosem felszínesek. Sosem aggódnak, nem sértődnek meg, nem viszik túlzásba a jövőbeli terveket, nem gondolnak a múltra, csak a jelenben élnek. Amikor a jelenben vannak, akkor csendben maradnak, hallgatnak; amikor gond van, vagy amikor történik velük valami, belépnek a gondolatnélküli állapotba. Képesek erre. Ahhoz, hogy Guruvá váljatok, ezekkel a tulajdonságokkal rendelkező személyiséget kell kialakítanotok magatokban…

Elsősorban, egy Guru nem lehet finnyás: „Kell az a ház, kell ez, így nem élhetek, nem tehetem ezt…”. Ha nem vagytok képesek ezektől a dolgoktól elkülönülni, nem lehettek Guruk. Hogy is tudnátok így követni a fejlődéseteket? Természetesen próbáljatok meg ezektől a szokásoktól megszabadulni. Ezek nevetséges szokások, amelyek boldogtalanná tesznek. Nem másokat boldogtalanítanak, hanem benneteket. Egy Gurut nem kellene befolyásoljon semmilyen szokás.”

 

Mester és tanítvány viszonya

 

Utólag találkoztam nagyon szigorú Gurukkal, akik teljes szófogadást, megalázkodást és odaadást követeltek. Egyetlen szót sem engedélyeztek ellenük, még válaszolni sem hagytak, nem mutathattad ki azt, hogy elvesztetted a türelmed a Guruval szemben. Találkoztam már ilyen emberekkel, próbaltam szót váltani velük.

Csak annyit fűzhetek ehhez, hogy aki jobb szeretne lenni, jobbá válhat, aki pedig nem szeretne, azt nem erőltetheted. Ezek a Guruk úgy gondolták, hogy a követőkben hatalmas félelmet kell kelteni, és így fognak illően viselkedni, félelemtelien.

Sok elvárásotok van egy Gurutól, legyen ő az apátok, anyátok, barátotok – mindenetek: egy tiszta személy, aki csak a felemelkedéseteket szeretné, és arra vágyik, hogy vigyázzon rátok, útbaigazítson, védelmezzen, és spirituális életre neveljen. Ezt kellene egy Gurunak cselekednie. De a követőkkel szemben talán még több az elvárás. A követőnek is tiszta személynek kell lennie. Tiszta vággyal kell akarnia, hogy spirituális személlyé váljon. Másképp a vágyai félrevezetőek, és alkalmatlan e téren.”

 

Az alábbi részletek Shri Mataji 1982-ben tartott beszédéből származnak. A helyszín London volt.

 

Felelősség

 

…mostanáig a Guruk csak Guruk maradtak, és egyetlen követőből sem lett mester. Mindenki csak követőként volt számontartva, még a hamis Guruk esetében is. (Ez utóbbiak valójában sosem voltak Guruk.) Nem volt szükség a növekedésre, csak a Guru nevét kellett ismételgessék. Krisztusnak, Mohamed Száhibnak, Nanaknak és Sai Nathnak is voltak tanítványaik. Közülük egyik sem vált Guruvá. De a ti sorsotok az – és sajnálom, hogy ezt kell mondanom –, hogy Guruvá váljatok. Tulajdonképpen Guruvá válni nagy kiváltság. Ehhez pedig meg kell tanulnunk azt, hogy mi a teendőnk. Azt gondolom, ez néha csak elméleti megvalósulásig jut el.

Azok az emberek, akik folyton elégedetlenek, valamilyen szinten megszállotak – gondolom –, és ezért panaszkodnak mindig, ezért próbálnak kínozni, sértegetni. Az ilyen emberek nem válhatnak Guruvá. Képzeljétek el, ha egy Guru panaszkodik, mire tanítja követőit/társait? Örök elégedetlenségre? Ha a tanítók nagyon jó siránkozók, akkor a tanítványok is kiváló siránkozók lesznek. Ilyen módon csak egy elégedetlenekből álló csoportot alkotnak. Amikor ilyen emberek jönnek hozzám, észreveszem, hogy kétszer elégedetlenebbek nálatok…

Ameddig a szív zárva van, a Szellem nem mutatja meg fényét. A Szellem az, ami teljes megelégedést nyújt, teljes boldogságot, Guru-princípiumot, mert akkor kezdtek el adni. Ha nincs fény, akkor mit adhattok? Sötétséget? Mit adtok másoknak? A sötétséget, ami bennetek van?…”

 

Kívülálló együttérzés

 

Egy másik fázisban elkülönültök magatoktól, és a Szellemmel azonosultok, melynek megnő a fénye. Ki kell fejlesztenetek magatokban a kívülállást. De ti a kívülállást a következőképp fogjátok fel: »Teljesen elkülönülök a pénztől. Nem érdekel. Mindig felkapcsolva hagyom a villanyt, miért is aggódnék a pénzért? Nem ragaszkodom a pénzhez.« De ki fogja kifizetni? A kívülállás egy másik, nagyon érdekes értelmezése, amivel találkoztam, ez: »Nagyon kívülálló vagyok, még a mosakodásra sem gondolok, nem zavar, ha megbetegszem, az sem, ha másokat megbetegítek. Teljesen kívülállok. Megfáztam, na és aztán? A többiek miért idegeskednek? Nekik is kívülállóknak kellene lenniük.« Ez a legnevetségesebb felfogás, amelyet a kívülállásról alkotni lehet. A kívülállás belülről ered. A kívülállás a nagylelkűségetekben mutatkozik meg. A kívülállás nem más, mint nagylelkűség.

A kívülállás akkor jelentkezik, amikor nem avatkoztok be a dolgokba, csak tanúk vagytok. Az események szemlélői. Ennek a kívülállásnak kellene megjelennie, ennek alapján kellene szemlélnetek az egész színjátékot, anélkül, hogy beavatkoznátok.

Amit mentális szinten tennetek kell az az, hogy megértitek az írások lényegét, és elkülönítitek a Vidya-t (tiszta tudást) az Avidya-tól (hamis tudástól). Az Avidya romboló hatású, elszívja az energiátokat, míg a Vidya fenntart benneteket. Próbáljátok felfedezni azokat a könyveket, amelyek a Vidya-ról szólnak; olvassátok a Devi Mahatmyam-ot, a Bibliát, fedezzetek fel más írásokat is, a Koránt – és olyanokat, amelyek táplálnak: Blake, Kabir, Nanaka, Lao-ce műveit. Mentális szinten a figyelmeteket olyan dolgokra fordítsátok, amelyek gazdagítanak benneteket. Ezeket vibrációk által ismerhetitek fel. Fejlődésetek érdekében inkább pozitív dolgokat olvassatok, és ne borzalmasakat, ellenkező esetben viselnetek kell a következményeket.

A beszédetekben, ha lehet, legyen együttérzés. Amikor beszéltek valakivel, töltsön el a teljes együttérzés benneteket. Egy Gurunak nagyon türelmesnek kell lennie, másnak, mint a megszokott Guruk; hisz még a hiteles Guruknak sem volt türelmük. A Sahaja Jóga egy olyan rendszer, amelyben csak a türelem hoz eredményt, mivel más Guru nem adott önmegvalósulást, nektek kell ezt megtennetek.

A legnagyobb csoda ebben a világban az, hogy mindenki meghal, de senki sem törődik vele. Egy másik csoda pedig az, hogy Isten megáldotta az egész világot, de senki sem tudja ezt. De ti kivételes áldásban részesültök. Szóval, mit kell tennetek? Legyetek vidámak, megértőek, és a boldogság közeledni fog felétek. Elismerés nélkül semmi sem működik. A szívetek legyen elismerő, elősorban Isten irányában ahhoz, hogy Ő adni tudjon. Ha adtok másnak, Ő is kétségtelenül nagylelkű lesz veletek szemben. De nehogy azt higgyétek, hogy olyasmit adtok, ami a tietek. Csakis azt adjátok, amivel Isten megajándékozott titeket…


Isten áldjon meg benneteket!”