Shirdi városa Sai Baba-nak köszönheti hírességét, hiszen ez legyőzte a szamszárát (az e világi létezést), ami az egyik legnehezebb dolog az életben, mert feltételezi az illúziók óceánjának átszelését. Ő volt a béke és a bölcsesség megtestesítője, idejét pedig az önmegvalósulásra fordította. Szíve tiszta volt, szavai pedig édesek, mint a nektár. Egyenlő mértékben becsülte a szegényeket és a gazdagokat, nem foglalkoztatta sem az elismerés, sem a megvetés, hisz mindenek felett állt. Szabadon beszélt, és az emberek közt élt. Allah nevét mindig a száján hordozta. Cselekvései spontánok voltak. Annak ellenére, hogy egyhelyben lakott, tudott a világ összes történéséről, a látogatói életéről, és amikor ezeket ügyesen felfedte, ámulatba ejtette az embereket.
Életéről
Sai Baba keveset beszélt, csak akkor szólalt meg, ha kérdezték. Napközben egy neem-fa alatt üldögélt, mindig magával hordozta szatkáját (rövid bot), és négy-öt házból kéregetett alamizsnát. Fejére egy fehér rongyot csavart, melynek vége bal fülénél lecsüngött a vállára. Nem hordott sem cipőt, sem szandált, ülőalkalmatossága pedig egy zsák volt. Csupán egy inget és egy dhotart (vékony köntösféle) viselt, ahhoz hogy elkerülje a hideget dhuni (szent tűz) mellett üldögélt. A tűznek felajánlotta a vágyakat, az egoizmust, a gondolatokat, és az Allah Malikot (minden Istenhez tartozik) mondogatta. Legtöbb idejét meditációban töltötte.
Sai Nath kerülte a vitatkozást, szinte mindig nyugodt volt és mértékletes, csak ritkán ingerlékeny, a Védantát hirdette, azonban nagyon kevesen ismerték fel Baba-t. Emberi testet öltött, cselekedetei viszont az Istennel való kapcsolatát bizonyították. Jelenlétében az emberek megváltoztak, sokaknak megnyílt a szívük, gonoszakból jóvá lettek. Egyes esetekben leprát, vakságot, bénulást gyógyított, sokak vágyát teljesítette. Híre elterjedt, és zarándokok sokasága özönlött Shirdibe.
Küldetése és tanácsa
A hinduk és a mohamedánok közötti ellentét és nézeteltérés megnőtt, Sai Baba pedig azért jött, hogy ezen enyhítsen. Mindenkinek a következőket tanította: „Ráma (a hinduk egyik istensége) és Ráhim (muszlimok istene) egy és ugyanaz, semmi különbség sincs közöttük. Követőik miért vitáznának egymással? Ti tudatlanok, gyerekek, fogjátok meg egymás kezét, és hozzátok össze a két közösséget, cselekedjetek józanul, így el fogjátok érni a nemzeti egységet. Nem tesz jót a vitatkozás. Ne veszekedjetek. Mindig a jólét és kedvezőség legyen a szemetek előtt. Az Úr vigyázni fog rátok. Jógával, áldozással, bűnbánattal és tudással érhetitek el Istent. Ha ezt nem éritek el, akkor hiába születtetek meg. Ha valaki valami rosszat tesz veletek, ne viszonozzátok ugyanúgy. Ha bármit is tehettek, csak a jót cselekedjétek másokkal.”
Az igaz mester
Sok a hamis guru, akik csak nagy felhajtást keltenek, a követőik fülébe mantrákat mormolnak, és pénzt csalnak ki tőlük. Jámborságot és vallást követelnek meg, de ők valójában hitetlenek. Sai Baba nem külsőségekre alapozta tevékenységét, hanem nagy szeretetet érzett tanítványai iránt.
Az igaz guru felszínre hozza a jó tulajdonságokat, megtisztítja a szívet, a különbségeket eltörli, és megalapoz az egységben. Sai Baba nem világi tudást osztott meg az emberiséggel, hanem feltárta számunkra természetünk lényegét, és továbbvisz az illúziók óceánján, ő a satguru (igaz mester). Mindenben az istenit látta. Barátok és ellenségek egyformák voltak számára. Tökéletes egyensúlyban volt, ugyanúgy tűrte a hányattatást, mint a jólétet. Soha nem kételkedett. Annak ellenére, hogy emberi formája volt, legkevésbé sem ragaszkodott testéhez vagy az otthonához, teljes szabadságot élvezett egész életében.
Sagun Brahman
Az istennek (Brahman) két aspektusa létezik: az egyik a Nirgun (meg nem nyilvánult), a másik a Sagun (megnyilvánult). A Nirgun forma nélküli, a Sagun pedig formát öltött. Mindkettő ugyanazt a Brahmant jelöli. Egyesek az előbbit imádják, mások az utóbbit.
Ahogy a Gitaban áll (XII. fejezet) a megnyilvánultat egyszerűbb imádni, és ez a kívánatosabb is. Ahogy az embernek is van formája (teste, érzékei stb.), sokkal természetesebb és könnyebb Istent is egy megtestesült formájában imádni. Szeretetünk és odaadásunk nem fejlődik ki, ha egy bizonyos ideig nem a Sagun Brahmant imádjuk, de ahogy előrehaladunk, ő majd elvezet a Nirgun Brahmanhoz.
Annak ellenére, hogy Sai Baba emberinek tűnik, képes arra, hogy az emberek szívében lakozzon. Annak ellenére, hogy Belsőleg érdektelen volt, külsőleg pedig megtett mindent követőinek. Belső nyugodtság jellemezte, kívülről fáradhatatlannak tűnt. Belül Brahman állapotban volt, mégis belekeveredett a világ dolgaiba. Időnként mindenkire szeretettel tekintett, megölelte őket, türelmes volt velük, de feddő is tudott lenni, amennyiben szükséges volt.
Csodák
Vízből olaj
Sai Baba rajongott a mécsesekért. Boltosoktól kölcsönzött olajat, és a kis mecsetében egész éjjel égette lámpásait. Egy ideig ez így ment, de egy nap a boltosok megbeszélték, hogy nem adnak neki aznap olajat. Így is történt, Baba higgadtan hazament, a száraz kanócokat pedig a mécsesekben hagyta. A boltosok kíváncsian lesték, mit tesz. Baba felemelte a tumrelt (bádogedényt), amelyben még volt néhány csepp olaj, megtöltötte vízzel, majd külön-külön kitöltötte a mécseseibe, és meggyújtotta őket. A boltosok meglepetésére a mécsesek egész éjjel égtek. Megbánták, amit tettek, és bocsánatot kértek. Baba megbocsátott nekik, és arra kérte őket, hogy legyenek igazságosabbak az eljövendőkben.
Könyörületesség
1910-ben a Divali ünneplésén Baba a dhuni mellett melegedett. Fát tett a tűzre, mely fényes lángokkal égett. Kis idő elteltével ahelyett, hogy egy fadarabot rakott volna a tűzre, a karját tette a dhuniba, amely azon pillanatban megégett. Ezt az egyik követője, Madhava, észrevette. Többen odaszaladtak hozzá, átölelték a derekát, és elrántották a tűztől. Megkérdezték, miért tette kezét a tűzbe. Baba magához tért, és ezt mondta: „Egy távoli kovács felesége fújtatta a kemencét, mikor a férje magához hívta. Elfeledvén hogy a gyermeke a derekán volt, kapkodva szaladt, és a gyermek becsúszott a kemencébe. Azonnal benyúltam a kemencébe, és megmentettem a gyereket. Nem érdekel, hogy a karom megégett, annak örülök, hogy a gyermek megmenekült.”
Elemek irányítása
Egyik este veszedelmes vihar sújtotta Shirdit. Az eget vastag fekete felhők borították. A szél vadul fújt, dörgött és villámlott, iszonyatos zivatar vette kezdetét. Rövid idő alatt a települést elöntötte az ár, mindenkin eluralkodott a félelem, és a mecsetbe menekültek.
Sok helybéli istenség van Shridiben, de egyikük sem nyújtott segítséget. Így mindenki Baba-hoz imádkozott, hogy állítsa meg a vihart, neki pedig kedve telt az emberek odaadásában. Ekkor Baba kiment a mecset bejáratához, és megszólította a vihart: „Állj, állítsd le magad, és csendesedj le!” Néhány perc múlva az esőzés alábbhagyott, a szél lecsendesedett, és a vihar megszűnt. Az égen megjelent a Hold, és az emberek megnyugodva tértek haza.
Egy másik este a dhuni lángjai magasra csaptak, szinte érintették a tetőgerendákat. A mecsetben tartózkodó emberek nem tudták, mit tegyenek. Nem merészelték Baba-t arra kérni, hogy vizet öntsön a szent tűzre. De Baba hamarosan észrevette, mi történik. Kezébe vette a szatkaja-t, és a mellette levő oszlophoz ütötte ezt mondván: „Nyugodj le, csendesedj!” A lángok minden egyes ütésnél alábbhagytak, és a tűz végül lecsillapodott.
A Maya rejtélyes ereje
Sai Baba mindig elégedett volt, és nem aggódott semmiért. Ezt mondta: „Fakír lettem, nincs sem házam, sem feleségem, így az aggódást magam mögött hagytam, egy helyben lakom, az elkerülhetetlen Maya mégis gyakran kísért. Mikor megfeledkezem Magamról, nem feledkezhetem meg Róla. Mindig beburkol. Az Úr (Shri Hari) Mayája (illúzió) megkísérti Brahmát és másokat. Akkor hát én szegény fakír létemre mit mondhatnék? Akik az Úrhoz menekülnek, kegyelméből megszabadulnak a Maya rabságától.”
Önmegvalósulás
Egy vándor hosszú utat tett meg, amíg végre elért Sai Baba mecsetjébe, amikor meglátta Őt, a lábaihoz esett, és ezeket mondta: „Baba, azt hallottam Rólad, hogy késlekedés nélkül megmutatod a Brahmant minden érdeklődőnek, aki Téged megkeres. Távolról érkeztem Hozzád, kifárasztott az utazás, de ha megtapasztalom a Brahmant, a bajaimon túl leszek, és jutalomban részesülök.” Baba ezt válaszolta: „Kedves barátom, ne legyél izgatott, mindjárt megmutatom a Brahmant, ügyeimet készpénzzel intézem és nem hitellel. Sokan keresnek meg és jólétet, egészséget, erőt, becsületet, állást, gyógyulást vagy egyéb múlandó dolgokat kérnek Tőlem. Ritka az olyan, aki Brahma-Jnanát kéri. Nincs hiány olyan emberekből, akik világi dolgokért keresnek meg, de nagyon kevés az olyan, akit a spiritualitás érdekel, úgy érzem az egy szerencsés és kedvező pillanat, amikor olyan személy járul el, aki a Brahma-Jnanát kívánja – és amilyen te is vagy. Így hát szívesen megmutatom neked a Brahmant az összes velejárójával és bonyodalmaival.”
„Kedves barátom, nem értetted meg a folyamatot, amin keresztülmentem ezen a helyen ahhoz, hogy képessé tegyem számodra a Brahman megértését? Röviden a következő. Ahhoz, hogy valaki elérje a Brahmant, fel kell adnia a következő öt dolgot:
- az öt prána vájut (életerőt)
- az öt érzéket
- az elmét
- az észt (intellektust)
- az egót
Az önmegvalósulás, a Brahma-Jnana, útja olyan keskeny, mint a borotvapenge éle… Hát barátom, a zsebedben van a Brahma (Mammon) 50 x 5 rúpia formájában. Kérlek, vedd elő.”
Az úriember kivett a zsebéből egy köteg pénzt, megszámolta, és nagy meglepetésére 25 darab 10 rúpiás bankjegy volt benne. Látta, hogy Baba mindentudó, ezért leborult a lábai előtt, és áldásaiért könyörgött.
Baba tovább folytatta: „Tekerd össze a Brahma köteged (a bankjegyeket). Amíg nem szabadulsz meg a kapzsiságtól, nem fogod megtalálni az igazi Brahmát. Hogyan lehetséges az, hogy valaki, akinek az elméje a gazdagságon, utódokon, jóléten jár, elvárja, hogy megismerje a Brahmát, de anélkül, hogy a ragaszkodásairól lemondana? A ragaszkodás illúziója és a pénz imádata egy nagy, fájdalmakkal teli örvény, mely az önteltség és féltékenység formájába burkolózik. Csak az hatolhat keresztül ezen az örvényen, aki vágyaktól mentes. A kapzsiság és a Brahma annyira távol állnak egymástól, mint az ég és a föld. Amíg jelen van a kapzsiság, nem marad hely meditációra és a Brahmába mélyülésre. Így hát hogyan is üdvözülhetne egy fukar ember? A kapzsinak nincs nyugalma, távol áll az elégedettségtől. Ha az elmében a fukarságnak nyoma van, a Sadhanáknak (spirituális törekvéseknek) semmi értelme. Még a kitanult ember tudása is hasztalan, és nem segíthetek neki elérni az önmegvalósulást, ha vágyaitól nem mentes, elvárásai vannak, és ragaszkodik ezen életstílusához.
Olyan ember számára, aki egoista, és a tárgyak élvezetének él, egy Guru tanításai hasztalanok. Az elme tisztítása szükséges. Enélkül az összes szellemi törekvés értelmetlen, csak hasztalan parádé. Ezért jobb, ha valaki csak annyit vállal magára, amennyit elbír.
A kincstáram teli van, mindenkinek megadhatom, amit kér, de látnom kell, alkalmas-e az illető arra, hogy megkapja, amit kér. Ha figyelmesen végighallgatsz, biztos jótéteményben részesülsz. Ebben a mecsetben sosem szólok valótlant.”